TÖRLENDŐ

 

Körmend, Batthyány-kastély - Muraszombat, Szapáry-kastély - Batthyányfalva (Rakicsány) kastélya - Ivánc, Sigray-kastély - Jánosháza, Erdődy-kastély - Egervár, Nádasdy-várkastély - Alsólendva, Bánffy-várkastély - Csákánydoroszló, Batthyány-kastély - Riegersburg, fellegvár - Zsennye, Bezerédj-kastély - Vép, Erdődy-kastély - Sárvár, Nádasdy-várkastély - Acsád, Szegedy-kastély - Répceszentgyörgy, Mikes püspök kastélya - Bogát, Festetich-kastély - Hegyfalu, Széchenyi-kastély - Rátót, Széll Kálmán kastélya - Tanakajd, Ambrózy-kastély - Tömörd, Chernel-kastély - Peresznye, Széchenyi-kastély - Ikervár, Batthyány-kastély

 

Az Őrség autóval elérhető környezetében több szép kastélyt találhat az arra járó. Mindegyik a magyar történelem tanúja.

 
 
1. ábra. A körmendi Batthyány-várkastély
 
Ha az Őrség közelében található kastélyok kerülnek szóba, akkor illik a körmendi Batthyány-kastéllyal kezdeni, mert sokáig ez volt az Őrség uradalmi központja. Igaz, hogy a Batthyányiak és az őrségiek viszonya korántsem volt mentes az ellentmondásoktól. A csalárd módon jobbágysorba taszított őrállók kétszáz évig pereskedtek a gróf urakkal s a pernek csak 1848 vetett véget, amikor a jobbágyságot a forradalom eltörölte. Előtte évszázadokig a körmendi Batthyány-várkastélyból irányították az Őrséget. Ma egy kitűnő múzeumot találunk benne, amelynek gyűjtőkörébe tartozik az Őrség is. A mai Körmend központjában található kastélyegyüttes eredete legalább a reneszánsz korba nyúlik vissza, s feltehetően a XV. században épült. E régi épületnek az építészeti képe ismeretlen, sem a leírása, sem a képe nem maradt ránk. Az 1600-as évekből származó leltár és várostérkép alapján a kastély vizesárokkal határolt szigeten állt. Az árkot a közeli Rába vize töltötte meg. A nyugati oldalon kapu, az árokban egy kis sziget, fahidak és külső torony volt felvonóhíddal, gerendákból összerótt csapóráccsal. Ez a kapu egy zárt udvarba vezetett, amelynek a nyugati oldalán állt egy emeletes lakóépület, amit később többször bővítettek. 
A Batthyányak 1610-ben és 1650 táján is bővítették az épületet. Előbb Filiberto Lucchese olasz hadmérnök tervei alapján, Carlo della Torre építőmester irányításával folyt az építkezés. A helyiségek kényelmesebbé váltak, az erődszerű épület kastéllyá változott. A Rákóczi-szabadságharc után a kastély elkerülte az osztrákok általi felrobbantását, mert a Batthyányiak hűségesnek minősültek. 1730-tól 1745-ig újabb munkálatokat végeztek a kastélyon az olasz Donato Felice de Allio vezetésével. A nagyszabású munkálatok során az épületeket egy észak-déli tengelyre fűzték fel, amelyhez egy hídon át a Rába déli oldalától, több kilométeres távolságról fasorok vezettek. Ez az út ma is impozáns bevezetője a kastélynak, bár a városi forgalom java ma már nem ezen az úton bonyolódik. A kastélytól keletre nagy parkot létesítettek, az egész épületre újabb emeletet húztak, s a kastély új főhomlokzatot is kapott a déli oldalon. Két emelet magas dísztermet és a nagyszabású barokk lépcsőházat, a második emeleten reprezentatív termeket és lakószobákat alakítottak ki. A lépcsőházban most Mária Terézia lovas képe látható, amely az 1740-es pozsonyi koronázáson résztvevő királynőt ábrázolja. A főépület előtti kétemeletes melléképületekben kocsiszín, lovarda és a hátaslovak istállója volt elhelyezve. Ma itt egy kiállítóterem, felette pedig színházterem található. A második emeleten a levéltár és a könyvtár kapott helyet. A 19. században klasszicista stílusban átépítették az egész kastélyt. A déli főhomlokzat középrészére hatoszlopos erkély, föléje pedig egy háromszögű oromzat került a Batthyányiak hercegi címerével. Megnagyobbították az ablakokat és a manzárdtetőt is beépítették. A déli kapu két oldalára őrségépületet emeltek. A kastélyban és berendezésében sok kárt tett a háborút követő orosz megszállás. A híres fegyvertár, a könyvtár és az irattár gyakorlatilag megsemmisült, a környék lakói mentették meg egy részét az árkokból, a szemétből és az eltüzeléstől. A Batthyány kastélyegyüttes főépületében 1980 óta múzeum működik, amely a Batthyány család, a város és a környék történetét mutatja be. A „Nemzedékek öröksége” című kitűnő anyag Körmend mezőváros történetét foglalja össze, természetrajzi, régészeti, céhtörténeti értékek sorával és polgári kulturális emlékekkel mutatva be a múltat. A „Cipőtörténeti Gyűjtemény“ a különböző korok és kultúrák lábbelijeit mutatja be, a hímzett báli cipellőktől a perzsa fapapucsig. A felújított kápolnában Dr. Batthyány-Strattmann Lászlót bemutató kiállítás látható. 
 
 
 
2. ábra. A muraszombati Szapáry-kastély keleti homlokzata a főbejárattal és a kastélyparkkal
 
Muraszombat az elcsatolt Muravidék legnagyobb települése. Központjában, egy szép parkban áll a Szapáry-kastély, amit a trianoni területrablás idején a délszlávok vettek el a Szapáryaktól. Az egyes részleteiben felújításra szoruló kastély egy hatalmas parkban a Muraszombat-Maribor főút közelében áll. A középkori eredetű várkastély a középkorban még a Széchy család birtokában állt s eredetileg a település távolabb terült el tőle. A 17. század elején azonban Bocskai hajdúi felégették a nékik ellenálló várost, s az új központ a harcok elültével már a vár körül jött létre. Az épület zárt, szabályos négyszög alaprajza és a saroktornyok a késő középkor jellegzetes stílusát őrzik. Külső megjelenése ma már barokk formákat mutat. Legszebb részlete i közé tartozik főbejáratának gazdagon díszített, szobordíszes kapuja, az északi szárny homlokzata, valamint a belső terek némelyike: a kápolna, az egykori díszterem és az árkádokkal övezett belső udvar. A barokk átépítést az újkorban a Szapáry család végeztette el. Ma a város egyik kulturális központja, amelynek a Muravidéket bemutató helytörténeti kiállítását érdemes megnézni. Ez sajnos a kiasantant államoknál megszokott magyarellenes, történelemhamisító megközelítésben szól a múltról. Bár Muraszombatnak magyar őslakosai is vannak, magyar feliratot ne keressünk benne. Szép néprajzi tárgyakat mutatnak be, és az egykori gyepü rekonstruált részletét is láthatjuk itt. 
 
3. ábra. A muraszombati Szapáry-kastély főbejárata
 
 
4. ábra. A rakicsányi (Batthyányfalva, Muravidék) Batthyány-kastély szépen felújított udvari homlokzata
 
A Mura mentii síkságon álló nagyméretű, eredeti kastély a XVI. században épült a Széchy család birtokán, később a Poppel családé lett egy házasságnak köszönhetően. Poppel Éva, a későbbi Batthyány Ferencné révén került a Batthyány család birtokába. 1645-ben a régi épület leégett, ezért Batthyány Ádám 1648 és 1655 között regedei mesterekkel újjáépíttette. A kastély újra a Széchyek kezére került, amikor Batthyány Borbála 1660-ben Széchy Péter felesége lett. Azonban nem sokáig maradt a Széchy család birtokában, mert Batthyány Borbála gyermektelensége miatt visszaszállt a Batthyány családhoz és Kristóf és Pál tulajdona lett. Fontos részét képezte a Batthyányiak birtokrendszerének (különös tekintettel a ménesre), de egyik családtag sem lakott itt állandóan. Mai formájában egy nagyméretű barokk kastély, amely egy négyszögletű udvart zár körbe, s amelynek kertjében egy neogót kápolnát találunk. A gyönyörű kertet évszázados fák díszítik, de az épület részletei is figyelemre méltóak. Jelenleg jórészt romos (csak az állagmegóvást végezték el az épület nagy részén), egyedül az udvari homlokzat és néhány belső tér készült el véglegesen. A teljes körű hasznosításhoz még igen sok munka van hátra, de már most is sejthető, hogy az elkészült épület a vidék egyik csodája lesz. Az épületben jelenleg oktatási központ működik, az istállójában lovas oktatás folyik, pincészetében pedig megtalálhatók a környék borai. 
 
 
5. ábra. Az ivánci Sigray-kastély főépülete; udvarán egy 300 éves tulipánfa található, amely virágzáskor páratlan élményt nyújt
 
Az ivánci műemlékkastély építése a Sigray család nevéhez fűződik: 1740-ben barokk stílusban emelték, az építtetője báró Sigray Károly volt. 1898-ban eklektikus stílusban átépítették. A Sigray-birtok az 1670-es években még református volt, mint az Őrség többi része is. A rekatolizáció Bosikő plébános nevéhez és a Rákóczi-szabadságharc leveréséhez kötődik. 1714-ben a plébánia is megújult. Sigray József után fia Fülöp viszi tovább a család birtokait, majd fia (1879-1946) a 20.századi gróf Sigray Antal nevéhez fűződik. Az ivánciak tisztelettel gondolnak a Sigray családra, amely jó gazdája volt a településnek. A századfordulóra fellendülő Sigray-birtok majorok építésével alapozta meg a gazdaságát. A falunak a saját gépházából biztosította a villanyvilágítást. Melegvizes fürdőt építtetett az egészségház épületében. Önálló faüzeme is volt, ahol az ivánciak dolgoztak. A közigazgatás számára korszerű épületet építtetett, ami jelenleg is Polgármesteri Hivatalként szolgál. Tüzelővel, meleg ruhával és a jobb képességű fiatalok taníttatásával is gondoskodtak az ivánciakról. Egy Tájvédő Erdészházat is építettek, amely jelenleg az Erdészeti Rt. tulajdona, s amelyet egy külföldi vadásztársaság bérel. A kastély az államosítást követően szociális otthonként működik. A család minden földtulajdona az állam kezelésébe került. 
 
 
6. ábra. Jánosháza, Erdődy-kastély
 
A várkastély első írásbeli említése 1510-ből maradt fenn. Ekkor engedélyezte az uralkodó Bakócz Tamás unokaöccsének, Erdődy Péternek, hogy udvarházát fallal és árokkal vegye körbe. 1538-ban Török Bálint kezére kerül. 1609-ben korai barokk stílusban bővítették. 1732 után került vissza az Erdődyek birtokába a kastély meglehetősen romos állapotban. 1758-ban átépítették és ismét lakhatóvá tették, de az 1780-as évekre állapota újfent leromlott. A lakórészre 1855-ben emeletet építettek, utolsó átalakítására 1935-ben került sor, amikor újabb emelet készült el, ekkor került a ma is látható jellegzetes sisak a toronyra. A kastély egészen az államosításig az Erdődyeké maradt. A II. világháború végén a bevonuló orosz csapatok feldúlták és kifosztották. A háború után egy ideig járványkórház működött falai között, melynek során állapota tovább romlott. Később mezőgazdasági szakiskolát és óvodát alakítottak ki benne, míg a tetőtérben múzeum kapott helyet. Az épület jelenleg üresen áll, felújításra szorul.
 
 
7. ábra. Az egervári kastély egy reneszánsz mocsárvár, amelyben ma múzeumot is találunk
 
Közép-Európa egyik legjelentősebb reneszánsz műemléke. A legkorábbi egervári vár fából épült a tatárjárás után. A nyugati határvédelem fontos tagjaként a Kőszeg, Vasvár, Körmend, Lenti védővonal eleme volt. 1288-ból okleveles említése ismert az erősségnek, ami a XIV. században pusztulhatott el. Ennek helyén emelték az újabb várat a XV. században. Egervári László 1476-ban Mátyás királytól kapott engedélyt várépítésre. A vár az 1490-es várleltárban már szerepel, s castellum-ként (kisebb várként) említi egy szerződés 1513-ban is. Ez a vár 1539-1569 között kapta mai reneszánsz formáját. Egervár Nádasdy Tamás – későbbi országbíró, majd nádor – birtokába került, aki alig volt Egerváron; helyette apja, Nádasdy Ferenc tartózkodott itt és ő építtette újjá. A várat a XVI. század hatvanas éveiben a módosított hadászati elveknek megfelelően átépítették. Az előretörő törökök ugyanis rendszeresen küldtek (többnyire szerbekből álló) rabló csapatokat a várak mögé, a még el nem pusztított jobbágygazdaságok kifosztására és felégetésére. A rabló portyákat csak azok a várak tudták megfékezni, ahol külső huszárvárat építettek, amelyben a portyázók elfogására alkalmas lovasság állomásozott. Nádasdy Kristóf építkezései következtében lett Egervár négy sarokbástyás, négy oldalról zárt, olasz rendszerű vár. Később, 1664-ben a Bécs ellen vonuló török sereg elfoglalta, és felgyújtotta. A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenctől a kincstár elkobozta, magát Nádasdy Ferencet pedig 1671-ben kivégezték. 1706. november 6-7-én Győrvár és Egervár között a kurucok tönkreverték Heister Hannibál császári altábornagy seregét. Az elesett labancok száma megközelítette a háromezret, magát Heistert is elfogták. A császári seregből megmenekült nyolcszáz ember az egervári várba húzódott. Másnap a császáriak átadták a várat a kurucoknak, ennek fejében fegyveresen elvonulhattak, sőt kuruc kíséretet kaptak a császári uralom alatt álló terület határáig. A Rákóczi-szabadságharc után várak sorát robbantották fel, és pusztulás várt az egervári várra is. Végül csak az északi falait repítették a levegőbe; így a továbbiakban, mint egy U alakú várkastély fönnmaradhatott. A gróf Széchenyi György tulajdonába került várkastély 1712-ben felujításra szorult. A gróf fia, Széchenyi Zsigmond elkezdte a vár újjáépítését, és kastéllyá alakíttatta az épületet. Az északi szárny maradványait lebontatta, a déli és nyugati szárny elé árkádos folyosót építtetett, a keleti szárnyban pedig kápolnát alakíttatott ki. Valószínűsíthető, hogy ekkor húzták fel az épületre a második emeletet, melyhez felhasználták a közeli romos ferences kolostor épületanyagát is. A tető az 1754. évi tűzvész után készülhetett, s talán ekkor kerültek az S P Q R betűk a tornyok tetejére. Jelentésük: "Széchenyicnsium Potestati Quis Resisteret" azaz "A Széchenyiek hatalmának ki állhatna ellent." A XVIII. század végétől nem lakott senki a gondozás nélküli a kastélyban. 1873-ban vásárolta meg a várkastélyt a Solymossy család. A XIX. században lecsapolták a mocsarat. Ez a facölöpök kiszáradását és a vár falainak megsüllyedését, megrepedezését eredményezte. A XX. század ötvenes éveiben elkezdték széthordani az épület anyagát, de a műemlékvédelem 1960-65 között helyreállította és megmentette. Jelenleg ifjúsági szálló és múzeum, az udvarán nyaranta szabadtéri előadásokat tartanak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elutasította az egervári önkormányzat pályázatát a kastély teljes felújítására, szolgáltatásainak és kulturális programjainak jelentős bővítésére. A 800 éves épület állapota romlik, a rendszeres állagmegóvási munkák ezt a folyamatot csak lassítani tudják, megállítani nem képesek. 
 
 
 
7. ábra. Alsólendva vára 
 
A Mura folyó mellett, a síkságból kiemelkedő Lendva-hegyen épült alsólendvai várkastély valaha a fontos utak kereszteződését ellenőrizte a magasból. A szőlővel telepített hegyről tiszta időben ma is messzire el lehet látni, az utak ma is fontosak, de a katonai szerep már a múlté. A trianoni elcsatoláskor szinte teljesen magyar lakosságú mezőváros ma már többnyelvű. Feltehető, hogy Alsólendván a XII. század elején is létezett valamilyen erődítmény. A 266 méterrel a tengerszint felett fekvő vár az aljában húzódó mezővárossal, amelyet nyugat felől széles mocsár szegélyezett, egykor jelentős végvári erődítménynek számított. Az erődrendszerhez tartozott a Csonka-dombon felállított védelmi vonal is, amelyet állandóan fegyveres katonaság őrzött, és amely összeköttetésben állt az alsólendvai várral, a Muravölgy fontos védőbástyájával. A tatárjárás időszakában a vár leromlott, majd az Ottokár féle cseh támadások során teljesen elpusztult. A XIII. század végén Hahold István újra felépítette. A XIII. és XIV. században a Haholdok fontos tisztségeket töltöttek be a magyar hatalmi rendszerben, így a horvát báni címet is több ízben viselték. A család a XIV. századtól Lindvay Bánffy családnak nevezte magát. A Bánffy név a "bán fia" jelzésből ered. A lendvai várban a Bánffyaknak köszönhetően figyelemre méltó szellemi és politikai élet bontakozott ki. A város az akkori Zala vármegye egyik jelentős gazdasági-katonai-kulturális központja lett. A várban 1480-ban Mátyás király is megfordult, négy évvel korábban Bánffy Miklós udvarában Hunyadi Mátyás jegyese, Beatrix nápolyi királykisasszony is megszállt. A XVI. század végén Lendvát már a török veszélyeztette. Maga a vár és a Csonka-dombon lévő katonai erődítmény olyan fontos stratégiai pontok voltak, amelyekre a török is igényt formált. Az 1603. évi csata során a török a Szent János templomot felégette és nagy pusztulást hozott a városra is. 1644-ben a Bánffy-család kihalt, a várat a Nádasdyak, majd az Eszterházyak kapták meg. A vár mai formája a XVIII. századból maradt ránk, amikor Eszterházy herceg (Lipót császár tiszteletére) a vár központjában lévő középkori épületet L-alakú barokk várrá építtette át. A vár akkor kapta a ma is meglévő látványos tetőzetét. 1872 és 1896 között a várban polgári iskola működött. Az épületet a jugoszláv hadsereg a két háború között laktanyának használta, majd a második világháború után egy ideig általános iskola működött benne. Ma a muravidéki magyarok fontos kulturális központja, ahol érdekes és szép kiállításokat tekinthet meg a vándor. A galéria és a múzeum méltó helye, a hatalmas padlástérben pedig különleges atmoszférájú kiállítóterem, az udvaron nyaranként szobrász-alkotótábor működik. A múzeumban megtalálhatók a lendvai születésű Zala György szobrászművész szobrai, valamint a környék néprajzi, régészeti és történeti érdekességei.
 
 
8. ábra. Csákánydoroszló kastélya a levegőből
 
A volt Batthyány kastély az egykori Nagycsákányban állt a Fő utca 4-es szám alatt. A kastély birtokosai részben helyi nemesek, majd 1433 után a Héderváriak voltak. II. Lajos király 1524-ben adományozta Batthyány Ferencnek, majd a XX század közepéig annak utódai kezén maradt. 1610 körül tornyot építettek hozzá, 1646-ban Batthyány Ádám végvárrá alakította, majd Batthyány Imre 1728-ban bővítette. 1853-ban romantikus stílusban átalakították, ekkor épült a sokszög alaprajzú lépcsőház. Az U-alakú, árkádos udvarú kastély barokk összhatású, de a romantikus részletek eléggé hangsúlyosak. Az épület teteje 1967-ben teljesen leégett. Akkor az épület az Állami Erdőgazdaság használatában volt, így a helyreállítást is ők vállalták. A kastély napjainkban a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona, szépen felújítva és karbantartva. Kertjének értékes a faállománya. Innen kerültek növényritkaságok a kámoni, sárvári arborétumba és a Soproni Egyetem botanikus kertjébe is. A Várkertben a település és a kastély lakóin kívül az ide látogatók is sétálhatnak, pihenhetnek.
 
 
 
9. ábra. Riegersburg, feljárat a felső várba
 
A riegersburgi vár Ausztriában van, de ha az Őrségből reggel elindul a falusi turizmus keretében ott vendégeskedő vándor, akkor alkalma lehet megnézni ezt az ellenünk épített s az osztrákok által ezért fel nem robbantott szép és nagy várkastélyt. Az épület belépődíj ellenében látogatható. A riegersburgi vár megfelel a sasfészkekről alkotott gyermekkori elképzeléseimnek; kár, hogy gyermekfejjel - a határ átjárhatatlansága miatt - nem láthattam; a mai gyermekeket azonban már el lehet ide hozni egy őrségi szállás ról, és családi ámulatot lehet tartani a vár fokáról elénk táruló páratlan kilátás kapcsán. 
 
10. ábra. Pillantás a riegersburgi vár preméről
 
 
 
A II. világháborúban a kastély súlyosan megsérült, könyvtára és berendezése elpusztult. 1953-ban Majthényi Károly szobrászművész és a Szombathelyen élő Alföldy János, Burány Nándor, Varga Károly és Radnóti Kovács Árpád festőművészek vették először birtokba a kastélyt és parkját. A Rába és a Sorok patak közelsége festői környezetet biztosított számukra. Meghívták Domanovszky Endrét, hogy segítségével megmentsék a bontásra ítélt épületet, ami végül sikerült is. Ma képzőművészek alkotóházaként működik.
 
 
 
1496-ban szerezte meg a területet az Erdődy főúri család , akik a középkor viharos háborúiban egy elpusztított erődített nemesi udvarház helyére a következő évszázadban emeltek újabb rezidenciát. Az új szállást az építőmesterek az akkoriban uralkodó reneszánsz stílus szerint készítették el, vagyis a tágas, nyáron a nagy ablakok által világos szobákat a téli hidegben jól fűthető cserépkályhákkal látták el, míg külső homlokzatát sgrafittós vakolatdíszítéssel és fecskefarkas orompártázattal koronázták. Természetesen a korszak rossz közbiztonsága miatt szükségessé vált az erődítések kialakítása is, amit a külső kőfal és magának a palotaszárnynak magas tornyokkal való kiegészítése jelentett, melynek bejáratát felvonóhidas kaputorony védelmezte. A lőrések mögött megbújó szolgaszemélyzet lőfegyvereivel sikeresen védekezhetett kisebb lovasportyák ellen, de természetesen a nagyobb, ágyúkkal támadó ellenséges hadnak már nem tudtak volna ellenállni. Szerencsére a Rákóczi-szabadságharc bukása után sem rombolták le, csak külső erődítményeit szüntették meg. Mivel mindvégig lakták épületeit, gondot fordítottak rájuk. Az egykori feljegyzések szerint a várat előbb a XVIII. században barokk, majd 1850 körül a romantikus stílus irányzatai szerint formálták át. A II. világháború hadi eseményei elől elmenekültek lakói, az épületeket teljesen kifosztották, nagy értékű berendezését széjjelhordták. További pusztulásának gátat szabott az 1965-ben végzett műemlékvédelmi helyreállítás, majd az egykori nemesi lakba költözött a mezőgazdasági középiskola intézete. Ennek köszönhetően megnyugtató módon gazdát talált a Borza patak menti várkastély. A kastélyhoz valamikor pálmaház és télikert is tartozott. A kastély parkja és birtoka az idők folyamán többször cserélt gazdát. Királyi adományként került Rubinus vasi ispán és az Ellerbach család birtokába, majd tőlük kapta örökül Erdődy Bakócz Tamás. A XVII - XVIII. században először barokk, majd romantikus illetve tájképi kertként, végül gyűjteményes kertként nyerte el végső formáját. A II. világháború és az azt követő időszak sok kárt tett a parkban is. A pusztulási folyamatot a műemlékvédelmi, majd természetvédelmi helyreállítás és védelem állította meg. Területe ma már csak az eredeti töredéke, jelenleg tizenöt hektáros és természetvédelmi területként, arborétumként működik. A park kiemelkedő értéke az egykori tölgygyűjtemény megmaradt példányai. A vépi kastélypark a fenyőkorszak úttörője volt a magyar kertészetben, Kámot (Jeli arborétum) és Szelestét megelőzve 78 fenyő és 227 lombos fajjal Vép volt a megye leggazdagabb gyűjteményes kertje.
 
 
 
 
11. ábra. A sárvári Nádasdy-várkastély
 
Sárvári várkastély A vár első írásos említése 1327-ből maradt fenn, amikor is a vár Károly Róbert királyi birtoka volt, amelyet a Németújvári család elbitorolt, majd Köcski Sándor visszaszerzett a királynak. 1390-ben Luxemburgi Zsigmond király a belső udvari köréhez tartozó Kanizsai János esztergomi érseknek adta, de a Kanizsai család hűtlensége miatt több tíz éven át a Garai család illetve Ozorai Pipo birtokába került. 1424-től ismét Kanizsai birtok, majd Kanizsa Orsolya férje, Nádasdy Tamás kapta meg.
A következő évtizedekben Sárvár lett a központja a szépen gyarapodó Nádasdy család uradalmainak, ahol Orsolya asszony intézte férje sűrű távolléteiben a gazdasági ügyeket. A török rablóportyák elleni védelmül fokozatosan kiépítették a sárvári véghelyet, melynek öt olaszbástyás erődítményét széles vizesárok oltalmazta. A török hódítók által „erős fekete bégnek” nevezett Nádasdy Ferenc , a XVI. század végén vitéz seregvezérként sokszor vitte győzelemre a magyar végváriak hadát, a török hódoltság területére behatolva. Halála után özvegye Báthory Erzsébet is lakott falai között, őt 1610-ben a felvidéki Csejte várkastélyában Thurzó György nádorispán parancsára elfogták, és haláláig várfogságban tartották. A XVII . században Sárvár uradalmi központjában hatalmas vagyon halmozódott fel, aminek földesura Nádasdy Ferenc volt, aki az országbírói hivatalt viselte. A főnemes azonban belekeveredett a Habsburg császári ház elleni Wesselényi-féle összeesküvésbe , melynek napvilágra kerülése után a bosszú nem maradt el. Ferenc országbírót társaival együtt lefejezték, óriási birtokait elkobozták. Sárvárt a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt gróf Draskovich Miklós vásárolta meg az akkori időkben hatalmas összegnek számító egymillió háromszázezer forintért. A Rákóczi-szabadságharcban rövid ideig uralták a felkelők, majd az Esterházy főnemesi família szerezte meg. Utóbb a Wittelsbach-család birtokolta 1945-ig. A katonai jelentőségét elvesztő középkori várat későbbi földesurai jelentős mértékben átalakították, feltöltve a külső vizes árkokat, mivel azonban mindig lakták épületeit, hazai erődítményeink közül szerencsés kivételként teljes épségben fennmaradva várja a régmúlt idők iránt érdeklődőket. Dísztermének igen szép és az Őrségben járó vándor számára megtekintésre feltétlenül érdemes freskóit id. Dorfmeister István festette (1769-ben). 1962-ben régészeti feltárásokat végeztek a várban, majd 1966-ban kezdték el a műemléki helyreállítást.
 
 
 
A Szegedy család kastélya XVIII. századi eredetű, de 1824-ben klasszicista stílusban átalakították. Dísztermében empire stílusú faliképek láthatók. Az elmúlt évben szépen felújított műemlék kastélyban a Vas Megyei Önkormányzat Időskorúak Szociális Otthona üzemel. Az Intézetben parkjában található Magyarország legidősebb páfrányfenyője, 1808-ban telepítették. A park 3 hektár területű, a platánok életkora 200 évre tehető. A mamutfenyőt 1870 körül ültették, melyet Grácból hoztak, ugyanekkor számos telepítést végeztek. Található még a parkban szomorúbükk, kislevelű hárs és feketediófa is.
 
 
 
A kastélyt Vas megye alispánja, Zsigmond I. építtette a XVII. század végén kora barokk, majd utódai a XVIII. század végén átépíttették késő barokk stílusban, vélhetően Hefele Menyhért tervei szerint. Leghíresebb tulajdonosa II. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond volt, aki a kastély nagy átalakításán túl a balatonfüredi Horváth-házat és a híres budai Horváth-kertet is létrehozta. 
 
 
 
Vas Vármegye 1898-ban kiadott monográfiájában így írnak a településről: "... itt van gróf Festetich Kálmánnak nagyszabású, szép kastélya, melynek régi, emeletes collonádos részét Skerletz báró építtette e század elején. Tőle vásárolta 1856-ban gróf Festetich Dénes, aki 1860-ig jelenlegi alakjában felépíttette. A kastély igazi főuri izléssel van berendezve. Remek szép lépcsőháza régi fegyverekkel és régiségekkel van diszítve, lakosztályai pedig értékes keleti szőnyegeket, antik tárgyakat, nagyértékű butordarabokat, festményeket stb. tartalmaznak, míg kápolnája rendkivül érdekes és értékes bibliai jeleneteket ábrázoló régi festményeket foglal magában."  A kastélyt és a birtokot 1936-ban dr. Hajdú Zoltán az Osztrák-Angol Bank bécsi irodaigazgatója vásárolta meg és a kastélyon újabb átalakításokat végeztetett, annak egyik szárnyát lebonttatta és a kiskastélyt átalakíttatta. 1944. július 4-én az angolszász légierő támadást intézett a kastély ellen, melyben a németek telefonközpontja üzemelt. A támadásban a kastély sértetlen maradt, azonban az ott tartózkodók közül három személy halálos sérüléseket szenvedett. A kastély 1945-ig maradt a Hajdú család birtoka, ezután a megyei tanács kezelésébe került. 1968-tól 13 évig az MSZMP pártiskolája, okttaási központ, majd 1981-től a Fővárosi Önkormányzat tulajdona, mely szociális otthont működtet benne. A kastély az angol cottage építészeti stílus egyik jellegzetes magyarországi képviselője. A kastélyt a Skerletz család építtette, valószínűleg a 19. század elején. A korabeli források szerint már a 16. században állt itt nemesi udvarház, azonban nem tudni hogy az a mai kastély helyét állt-e. Az épületet 1860-ban új tulajdonosa gróf Festetich Dénes átépítette és korszerűsíttette. Utoljára 1968-ban végeztek rajta nagyobb belső átalakítást. 10,4 hektáros a Gyöngyös-patakig lenyúló szép park övezi, számos faritkasággal. Az 1993-as dendrológiai felmérés szerint 28 fenyőféle és 60 lombos díszfa és díszcserje ékesíti. 
 
 
 
A kastély feltehetően XVIII. századi barokk eredetű. Klasszicista stílusban 1815-ben építették át, majd a XX. század század közepén modern stílusban bővítették. Ma tüdőszanatórium. Parkja védett.A ma Széchenyi-kastélynak nevezett épület gazdái is sűrűn váltották egymást. A XVIII. századi tulajdonos, Gludovátz József 1794-ben a híres Dorffmeister Istvánnal festtette ki a kastély nyolcszögű dísztermének mennyezetét, valamint a falakra 8 olajképet is rendelt tőle. A festő 14 oldalas verses magyarázatot írt az alkotáshoz " A Hegyaljai Történetbeli Képesszálának magyarázatja vitézi versekben" címmel. A falfestmény és a képek eltűntek. Maga a kastély kétszintes, egy tömbből álló, zárt négyszög alaprajzú. Az utcai homlokzat kocsialáhajtójának timpanonja hat jón oszlopon áll, míg kerti homlokzatának középső részét négy jón oszlop támasztja alá. A belső helyiségeket stukkó díszíti. A kastélyt 1815-ben klasszicista stílusban a Széchenyiek alakították át. Tőlük a XX. század elején a Sugár család, majd 1935-ben Gerliczy Félix vásárolta meg, aki felújíttatta az épületet.
 
 
 
A XIX. században épült, 1890-ben Hauszmann Alajos tervei szerint felújították. Gyakran megfordult itt Deák Ferenc is, aki a hagyomány szerint 13 fát ültetett az aradi vértanúk emlékére. kastély jól átvészelte a II. világháborút , de ezután az ország többi kastélyához hasonló sorsra jutott. Hatalmas könyvtárát, levelezési anyagait, berendezését nagyrészt széthordták, minden az enyészeté lett. Csak néhány könyvet találtak meg utólag a falu házainak padlásán. A Széll Kálmánt ábrázoló nagyméretű festmény az önkormányzat épületébe került. Előbb gépállomás, majd kultúrház, később iskola működött benne. Jelenleg kastélyszállóvá alakítják át.
 
 
 
A klasszicista Ambrózy-kastély 1820 körül épült, 1869-ben az Ambrózy család birtoka lett. 1954-től a Vas Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás működik benne. Parkja természetvédelmi terület számos növényritkasággal.
 
 
 
A Chernel család a 18. században udvarházat építtetett Tömördön. A copf stílusú egyszintes épületet védett park veszi körül. Vas vármegye monográfiájában ez áll róla: " A XVII. század vége felé Thököly foglaltatta el a tömördi kastélyt és birtokot. Később a Chernelek lettek a földesurak, akiknek itt két kastélyuk van; az egyik Chernel György cs. és kir. kamarás, orsz. képviselőé, a másik Chernel Antalé. Az előbbit Chernel György, több megye táblabírája, 1809-ben építtette a régi kastély helyén."
 
 
 
Eredeti nevén Széchenyi-kastély – egy régebbi épület felhasználásával 1727-ben gróf Esterházy Dániel , a korábbi kuruc tábornok építtette. Későbbi tulajdonosai a Széchenyiek voltak, az első világháború idején Berchtold Lipót közös külügyminiszter lakta, jelenleg szociális otthonként működik.
 
 
 
Gróf Batthyány Lajos megbízásából Ybl Miklós és Pollack Ágoston tervezte az ikervári kastélyt, amelyen Hauszmann Alajos tervei alapján átalakításokat végeztek.
 

 

Bababarát őrségi falusi magánszálláshely antik parasztbútorokkal
(2 szoba, 5 ágy, fürdőszoba, konyha)

9946 Velemér, Fő utca 7
+36-20-534-2780

foglalas@csinyalohaz.hu

Booknow Hu

 

K&H Szép kártya elfogadóhely

OTP Széchenyi Pihenőkártya elfogadóhely

MKB Széchenyi Pihenőkártya elfogadóhely

Elfogadott bankkártyák: VISA, Mastercard, American ExpressElfogadott bankkártyák: VISA, Mastercard, American Express

Romantikus Ejszakak

Orsegi Wellness Akcio Csinyalohaz

 

Rólunk mondták

Elsosorban a ház különös varázsa fogott meg bennünket. Ha valaki igazi nyugalomra és kikapcsolódásra vágyik, itt igazán megkaphatja.

Molnár József, Nagyesztergál


Az Önök háza gyönyörű és minden igényt kielégít.

Szántó Anita


Nekünk maga az Őrség is élmény volt, és ezt csak fokozta a gyönyörűen berendezett házikó.

Harangozó Éva