A veleméri Sindümúzeum egyik büszkesége a székely írás tprus (tapar us "szabír ős") jelének népi megfelelőjével

Amint azt Berze Nagy János az égigérő fáról írt kötetében megállapítja, ezt a fát a magyar nép az Istenével azonosította. Ezen a cserépen az égigérő fa, azaz a Tejút jelenik meg. Megközelítőleg ezer évvel a vallásváltás után az ősvallás legfontosabb témájának jelképe több változatban is előkerült Veleméren s a segítségükkel sikerült megérteni, hogy a magyar népművészetnek máig ez a leggyakrabban ábrázolt témája - bár ma már egyre virágszerűbb.

A tprus jelnév a közelmúltig megoldatlan rejtélynek számított, mert az ősvallási vonatkozásokat nem szívesen veszik tudomásul a "szakértők". Éppen ezért kiemelt tiszteletünket érdemli Simon Péter, aki helyesen magyarázta a tprus jelnevet, felismerve, hogy abban a régi népnevünk rejlik. A tapar nép nevet Patkanov említi az 1800-as évek végén megjelent  "A szabírok nemzetisége" c. tanulmányában, amely magyarul is elérhető a neten. Ebben a tanulmányában Patkanov elmondja, hogy a szabírokat taparnak is nevezték a róluk elnevezett Szibériában. Mivel az isten szavunk egy eredeti ős Ten összetétel leszármazottja, a szabírok őse egyúttal a magyarok istene is.