Bevezető - fülszöveg - tartalomjegyzék - terjesztés - az írástörténeti kutatással kapcsolatos várakozások - a kötet négy értékelése - a Magyar Nemzet szerkesztői - a kötet egyik vásárlója - Sz. L. néprajzkutató - Dr. Hoffmann Rózsa államtitkár - ajánlott irodalom - a könyv beszerezhető - ajánlott őrségi szállás
1. ábra. A 340 oldalas, kemény kötésű könyv borítóján egy megkapó szépségű uráli magyar leletről készített fotógrafika látható
A címlapon látható leletet a hazai szakirodalomban eddig még nem ismertették; amint arról a két ( Jóma és ország) szójelről sem olvashatott senki, amelyik a IX. századi lemezeken látható. E jelek jelentése szerint Jóma "jó magas" isten az ország ura volt. A felismerés azért is érdekes, mert a Jóma ligatúrát megtaláljuk az alucsajdengi hun koronán is, meg a mervi oázisban 531 táján a szabírhunok számára készített Szent Koronán is. Azaz a lelet egy régészeti szenzáció, mert a honfoglalók vallásáról ilyen korabeli elolvasható tájékoztatással más nem rukkolt még elő. Beleillik azon szenzációk sorába, amelyekről e kötetben első közlést talál az olvasó. A hasonló leletek sora segít megérteni annak a kőkori eredetű, de a honfoglalók és a magyar népművészek által gyakorolt hieroglifikus írásmódot, amelyről szintén kellene már írnom egy külön kötetet.
Megírható-e a magyarság őstörténete a székely rovásírás ismerete és eredetének tisztázása nélkül?
Milyen tévedéseket okozott ismert mai szerzők munkáiban a korai székely írásemlékek figyelmen kívül hagyása?
Milyen magyar őstörténetet rajzolhatunk korai írásemlékeink alapján?
Ezekre a kérdésekre ad választ az írástörténész szerző, egy sor új magyar nyelvemléket is bemutatva.
A válasz feloldja a hun és a sumer eredeztetés, a kínai és az indián kapcsolat, valamint a kárpát-medencei őshonosság elmélete közötti vélt ellentmondásokat.
Erdélyi István az őstörténetkutatás száz évéről
Bánffy Eszter és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor szójelei
Fodor István a gjunovkai szkíta lószerszámdísz jeleiről
Bálint Csanád, avagy miről ismerhető fel a turul?
Szőke Béla és az Azonos-e Zalavár Mosaburggal? kérdés
Czeglédi Katalin a sezserékről és a népnevünkről
Róna-Tas András a honfoglalók írástudásáról
Róna-Tas András újabb meséi a magyar őstörténetről
Hampel József összedőlt cirkusza
Kiszely István a Magyarok Istenéről
Obrusánszky Borbála társadalomszervezetünk gyökereiről
Nyitray Szabolcs az azerbajdzsáni magyarokról
Záhonyi András a tatárlakai táblákról
Szakács Gábor és Friedrich Klára írni tanít
Hosszú Gábor, Libisch Győző és a „pálos rovásírás”
Leltárhiány, Bakay Kornél könyvkritikájára válaszolva
Bakay Kornél és a tamgák
Fodor István a kiszombori tarsolyveret jeleiről
Harmatta János félmondata az urartui hieroglif írásról
Makkay János az Attila és Árpád közötti magyar uralkodókról
Makkay János a király dorongjáról
Makkay János neolitikus bélyegzői
Révész László és a gnadendorfi övveret jelei
Csúcs Sándor esete az írástörténettel
Csúcs Sándo r és a nyelvtudomány megtermékenyült
Körön kívülről - válasz Csúcs Sándor könyvkritikájára
Voigt Vilmos a motívumok terjedéséről
Máté Zsolt és a tprus jel újabb magyarázatai
Szekeres István kötete
Jordanes Getikája Kiss Magdolna ferdítésében
Ucsiraltu a hun nyelv szavairól
Szöllősy Kálmán a volgai eszkelekről
Vékony Gábor omega alakú bronzcsüngői
Vásáry István és a Jugria-kérdés
Niederhauser Emil a szlovák zászlóról
Válasz Botár István régész „Szubjektív beszámoló”-jára
Csáji László Koppány közbeszól
Bóna István Anonymus hiteléről
Összegzés
Irodalomjegyzék
A könyvesboltok közül a PULT (ANIMA) hálózat kapott a kötetből, s az interneten is kb. 20 online könyvesbolt hirdeti. A 340 oldalas, kemény kötésű, színes képeket is tartalmazó szép kötet bolti ára 4000 Ft, interneten a legalacsonyabb ár 3200 Ft. Legolcsóbban e sorok írójánál szerezhető be (
Az írástörténeti kutatással kapcsolatos várakozások
Nem előzmény nélküli és indokolatlan az a remény, amelynek beteljesülését a következő évtizedekben a most végzett és végzendő műhelymunkától várjuk, hiszen az Írástörténeti Kutatóintézet 1993-ban kiadott tanulmánykötete (a "Bronzkori magyar írásbeliség", amelyet néhai Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írtunk) egyszer már bizonyította, hogy ki lehet kényszeríteni a változást az akadémikus áltudomány berkeiben is. Ama kötet megjelenése után ugyanis a legismertebb szerzők sora hagyott fel a székely írás ótürk eredeztetésének emlegetésével, s vallotta be, hogy fogalma sincs, honnan is származhat a nemzeti írásunk.
Most is szükség van egy-két fordulatra, vagy továbblépésre. Egyrészt köztudottá kell tenni azt, hogy a székely írás szó- szótagoló írás, amelyik rendelkezik egy teljes betűkészlettel is. E miatt a székely írás rokonítása nem történhet a szokott módon, betűírásként; hanem a szóírásokra alkalmazható másik módszert kíván (ahogyan azt e sorok íróján kívül Dr. Novotny Elemér és Szekeres István is alkalmazta). Másrészt az akadémikus "tudomány" képviselői részéről nem elegendő bevallani, hogy eddig téveszméket oktattak az egyetemi katedrákon a székely írás eredetéről (mint azt - lényegében - Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára tette), hanem fel is kell használni ezt az írást a történettudomány mindennapjaiban.
A tudomány képviselőinek a feladata kettős.
- Egyrészt tudomásul kell venni, hogy ez az írás létezik s nélküle nem lehet megírni a magyar őstörténetet.
- Másrészt meg kell ismerni végre a székely írás valódi természetrajzát. Mert jelenleg szinte csak tévedéseket lehet róla olvasni a kis számú, erről az írásról megjelenő műben. Az elborzasztó helyzetre jellemző, hogy a legnépszerűbb "szakértők" némelyike a saját nevét sem tudja helyesen leírni székely írással, a közönség pedig a legnyilvánvalóbb téveszmékre is vevő (a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendelet, a margitszigeti hamis rovásfelirat, a boszniai "piramis", a nem létező "pálos rovásírás", a székely írás sorvezetése és jeleinek tükrözése, valamint a "w", "y", "x" és "q" rovásjelek feltalálása tartozik e körbe).
E szomorú helyzeten, a magyar tudomány és az értelmiség arcpirító szégyenén csak a kérdések alapos, hozzáértő megbeszélésével lehet túllépni.
Egy irodalmi (ez esetben írástörténeti-őstörténeti) műnek annyi arca van, ahány olvasója. A szerző ugyan csak egyetlen könyvet írt, de azt minden olvasó a saját szemüvegével olvassa. Az alábbi értékeléseket a közelmúltban kaptam a kötetre.
Küldtem három tiszteletpéldányt az újság szerkesztőségébe. A címzettek közül ketten válaszra is méltattak - persze erre is csak azért került sor, mert felhívtam őket telefonon. Az egyikük röviden azt mondta, hogy ez a kötet egy mocskolódás, s a továbbiakban ne zavarjam a szerkesztőséget. A másik annyit mondott, hogy ő Szakács Gábor barátja s őt tartja az egyetlen hiteles írástörténésznek.
K. Krisztina villanypostán rendelte meg a kötetet, amit postán küldtem el neki. Amikor értesített arról, hogy megkapta, kifejeztem a reményemet, hogy a könyv örömet fog neki okozni. Válaszképpen ezt írta:
"Az hagyján, de rengeteget tanultam már most belőle. Azt hiszem az ön által ajánlott írás irányt fogom előnyben részesíteni a papíron, sz.g-n való megjelenítésnél. Így a jelek értelme nem vész el. Rengeteg kérdésre kaptam választ eddig is a könyvből. Köszönöm!"
Öreg barátommal a Néprajzi Múzeumban futottam össze és ott adtam át neki - a tőle kapott segítségért és a munkásságáért - az őt méltán megillető tiszteletpéldányt. Mint az a két nappal későbbi telefonbeszélgetésünk során kiderült, semmi mást nem csinált addig, amíg el nem olvasta a 340 oldalt. Gratulált a kötethez és azt mondta: "Megérdemli a kritikát ez a sok ... Sikerült úgy beolvasnod nekik, hogy mégsem szakíthatják meg veled a kapcsolatot, nem sértődhetnek meg érte."
Dr. Hoffmann Rózsa államtitkár
Az államtitkár asszony nevében Dr. Szantner Viktor írt köszönö levelet a tiszteletpéldányért (az ügyintéző Grünwald Tamás volt). Ezt a kötetet azért küldtem Dr. Hoffmann Rózsa államtitkárnak, mert a védelmébe vette a székely írást. Ezzel a hatalom részéről a világháború óta tanúsított érdektelenség, vagy üldözési folyamat szakadt meg, aminek őszintén örültem. A kultúrpolitika e szerencsés irányváltása alapján remélhetjük, hogy a hazai tudományos világ egy idő után az értékének megfelelő forrásként fogja felhasználni az írásunkat. A levél a következőképpen szól a kötetről: "Ezúton szeretném Dr. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony nevében megköszönni, hogy elküldte számunkra számos neves kutatónak a rovásírás kialakulásáról és történetiségéről szóló, a különböző szemléleteket összefoglaló és elemző "Így írtok ti őstörténetet" című értékes dedikált kötetet! További hasznos kutatásaihoz kívánok jó eredményeket és friss szellemiséget!"
A könyv beszerezhető az Anima és a Pult könyvesboltjaiban. Szívesen ad tájékoztatást a kötetről a szerző is a
A Csinyálóház mellett a véle egy portán lévő Cserépmadár szállást is ajánljuk (ez is egy jellegzetes őrségi szállás. Árak és foglalás.
E házak különlegessége, hogy hosszú beszélgetéseket folytathat a kertjükben egy kávé mellett a fenti kötet szerzőjével. Ugyanezt a kitűnő Gárdonyi Gézával és Jókai Mórral már nem teheti meg. Addig éljen a rendelkezésre álló lehetőséggel, amíg a Teremtő kifürkélszhetetlen akarata ezt megengedi! Foglaljon egy kitűnő őrségi szállást már most!
